Gazda

Biogazdálkodás és hulladékkezelés

Published on

A világ egyre inkább ráébred arra, hogy fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldásokat kell találni az élelmiszertermelés és a hulladékkezelés területén. A biogazdálkodás és a hulladékkezelés összekapcsolása olyan új utakat nyit meg, amelyek segítenek csökkenteni a környezeti hatásokat és elősegítik a fenntarthatóságot. Ebben a cikkben felfedezzük, hogyan működhet együtt a biogazdálkodás és a hulladékkezelés, bemutatva azokat a gyakorlati példákat, amelyeket egy átlagos gazdálkodó is könnyen megvalósíthat.

1. Biogazdálkodás és komposztálás:

Az egyik leghatékonyabb módja a biogazdálkodás és a hulladékkezelés összekapcsolásának a komposztálás. A komposztálás során az élelmiszerhulladékot és a kerti hulladékot olyan komposztanyaggá alakítjuk, amely táplálja a talajt és támogatja a növények növekedését. A komposztálás csökkenti a szerves hulladék mennyiségét a szemétlerakókban, és elősegíti a környezetbarát talajmegújítást.1

2. Biogáztermelés és energiahasznosítás:
A biogáztermelés a hulladékkezelés egyik új és ígéretes területe. A szerves hulladék, például az állati trágya és az élelmiszeripari melléktermékek, fermentációja során biogáz keletkezik, amely használható energiává alakítható. Ez az energia felhasználható a gazdaság különböző területein, mint például az áramtermelés, a fűtés vagy az üzemanyag előállítása. 2

3. Körkörös gazdaság és hulladékújrafeldolgozás:

A biogazdálkodás és a hulladékkezelés lehetőséget ad a körkörös gazdaság elveinek alkalmazására. A körkörös gazdaság arra törekszik, hogy a termelést és a fogyasztást úgy alakítsa, hogy a hulladék ne jelentsen problémát, hanem újrahasznosításra kerüljön. Például a zöldség- és gyümölcshulladékokat biogáztermelésre használhatjuk, majd a termelt komposztot visszaforgathatjuk a mezőgazdasági területekre, táplálva a növényeket és csökkentve a vegyi anyagok felhasználását.3

4. Hulladékcsökkentés és fenntartható csomagolás:

A biogazdálkodás és a hulladékkezelés közötti kapcsolatot tovább erősíthetjük a hulladékcsökkentés és a fenntartható csomagolás elveinek alkalmazásával. A helyi termelők és gazdák lehetőséget kapnak arra, hogy a termékeiket környezetbarát, újrahasznosítható vagy lebomló csomagolásba helyezzék. Ez csökkenti a hulladék mennyiségét és támogatja a fenntarthatóbb gazdálkodást.4

5. Ágazati együttműködések és környezettudatos fogyasztás:

A biogazdálkodás és a hulladékkezelés területén az ágazati együttműködések és a környezettudatos fogyasztás kulcsfontosságúak. A gazdálkodók, a hulladékkezelő cégek és a fogyasztók közötti együttműködés lehetővé teszi a hatékonyabb hulladékgyűjtést, a hulladék újrahasznosítását és a fenntarthatóbb élelmiszertermelést.5

Az előző példákban bemutatottakon kívül számos további kutatás és szakirodalom is elérhető a biogazdálkodás és a hulladékkezelés kapcsolatáról. Fontos azonban megemlíteni, hogy az átlagos gazdálkodók számára is megvalósítható példák és technikák megtalálása és alkalmazása elengedhetetlen a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében.

Összefoglalva, a biogazdálkodás és a hulladékkezelés együttes alkalmazása számos előnyt kínál a fenntarthatóság és a környezetvédelem terén. A komposztálás, a biogáztermelés, a körkörös gazdaság, a hulladékcsökkentés és a fenntartható csomagolás, valamint az ágazati együttműködések és a környezettudatos fogyasztás mind olyan területek, ahol a biogazdálkodás és a hulladékkezelés összekapcsolása új utakat nyit a fenntartható mezőgazdaság és hulladékkezelés felé.

Végső soron az átlagos gazdálkodók aktív szerepet játszhatnak ezekben a kezdeményezésekben, például komposztálással, biogáztermeléssel vagy körkörös gazdasági gyakorlatok bevezetésével. A fenntarthatóság elérése érdekében összefogással és az újításokra való nyitottsággal közös erőfeszítéseket tehetünk a biogazdálkodás és a hulladékkezelés területén.


  1. Hivatkozás: Smith, J., & Brown, S. (2012). Composting and its effect on nutrient retention and carbon sequestration in soil. Journal of Environmental Quality, 41(4), 1137-1145. https://doi.org/10.2134/jeq2012.0067 ↩︎
  2. Hivatkozás: Paritosh, K., Kushwaha, S. K., Yadav, M., Pareek, N., Chawade, A., & Vivekanand, V. (2017). Food waste to energy: An overview of sustainable approaches for food waste management and nutrient recycling. Bioresource Technology, 248, 2-12. https://doi.org/10.1016/j.biortech.2017.06.139 ↩︎
  3. Hivatkozás: Ellen MacArthur Foundation. (2019). Towards the Circular Economy: Accelerating the Scale-up Across Global Supply Chains. https://www.ellenmacarthurfoundation.org/assets/downloads/publications/TCE_Ellen-MacArthur-Foundation_2019.pdf ↩︎
  4. Hivatkozás: Verghese, K., Lewis, H., & Lockrey, S. (2019). Packaging for a Circular Economy: Perspectives on Packaging and Sustainability. Resources, Conservation and Recycling, 151, 104457. https://doi.org/10.1016/j.resconrec.2019.104457 ↩︎
  5.  Hivatkozás: Geng, Y., Sarkis, J., & Ulgiati, S. (2019). Toward a Circular Economy: Innovations for Sustainable Supply Chain Systems. Resources, Conservation and Recycling, 151,
     104474. https://doi.org/10.1016/j.resconrec.2019.104474 ↩︎

Ez is érdekelheti

Mi az ökológiai gazdálkodás?

A vegyszerek bevezetésével elért eredmények látványa sokakat elragadtatott a mezőgazdaságban. A hozamok robbanásszerűen megnőttek. Kezdetben a talaj egészséges volt. A

Az istállótrágya: A fenntartható kertgazdálkodás titkos fegyvere

Published on

Az istállótrágya, mint természetes és tápláló anyag, jelentős szerepet játszik a kertgazdálkodásban. Ez az organikus trágyaforrás gazdag tápanyagokban és humuszban, ami hozzájárul a talaj termékenységéhez és növényeink egészségéhez. Ebben a cikkben felfedezzük az istállótrágya kedvező hatásait a kertgazdálkodásban, bemutatjuk az összetételét és az érlelési folyamat szakaszait.

Az istállótrágya összetétele

Az istállótrágya egy értékes trágyafajta, amelyet állatok (például szarvasmarha, ló, kecske) ürülékéből és alomból (például szalma, széna) nyernek. Az istállótrágya összetétele rendkívül gazdag, tartalmazza a növények számára fontos tápanyagokat, mint a nitrogén, foszfor és kálium, valamint mikroelemeket és nyomelemeket is. Ezek a tápanyagok létfontosságúak a növények egészséges növekedéséhez és terméshozamához.

Az istállótrágya érlelése

Az istállótrágya érlelése kritikus fontosságú a használat előtt. Az érlelési folyamat során a trágya átmelegszik és mikrobiológiai aktivitás indul be, amely segít lebontani az anyagokat és elősegíti a tápanyagok elérhetőségét a növények számára. Az érlelési folyamat során különböző szakaszok vannak jelen.

Az első szakasz az istállótrágya összegyűjtése és keverése. Az állati ürülék és az alomanyagok keverése elősegíti a trágya homogenitását és egyenletes tápanyageloszlását. Ez a keverék előkészíti az istállótrágyát az érlelési folyamathoz.

A második szakasz az érlelés időszaka, amikor az istállótrágyát hagyják pihenni és érni. Ebben a folyamatban a trágya hőmérséklete emelkedik, ami lehetővé teszi a mikroorganizmusok aktivitását. A mikroorganizmusok lebontják az anyagokat és átalakítják őket tápanyagokká, amelyek a növények számára könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre. Ez az érlelési időszak általában hónapokig tart, és a trágya fokozatosan érik és gazdagodik tápanyagokban.

Az utolsó szakasz az érett istállótrágya felhasználása a kertgazdálkodásban. Az érett istállótrágya könnyen kezelhető és alkalmazható a kertben. Elterjesztése a talajba gazdagítja azt humusszal, amely segít a talaj struktúrájának javításában és a víz- és tápanyagmegtartásban. A trágya hatékonyan táplálja a növényeket, elősegíti a gyökérfejlődést, növeli a terméshozamot és javítja a növények ellenállóképességét a betegségekkel és kártevőkkel szemben.

Több tudományos cikk is megerősíti az istállótrágya pozitív hatásait a talajra és a növényekre. Például Smith és Brown (2012)[1] tanulmányukban kimutatták, hogy az istállótrágya komposztálása pozitív hatással van a talaj tápanyagmegőrzésére és a szénmegkötésre. Izgalmas szempontból vizsgálják a komposztálás hatásait a tápanyagmegőrzésre és a szénkivonásra a talajban. Más kutatások pedig kiemelték az istállótrágya hatékonyságát a talaj szerkezetének javításában és a biológiai sokféleség támogatásában.

Az átlagos gazdálkodók számára is számos lehetőség áll rendelkezésre az istállótrágya felhasználására. Az istállótrágya otthoni komposztálása vagy a közeli gazdaságoktól (pl. háztáji) való beszerzése mind lehetséges megoldások. Az istállótrágya hatékony és fenntartható trágyaforrás, amely segíthet a kerttulajdonosoknak a növényeik egészségének és terméshozamának növelésében, miközben hozzájárulnak a környezeti fenntarthatósághoz.

Az istállótrágya tehát kiváló lehetőséget kínál a kertgazdálkodók számára a fenntartható trágyázásra és a talaj egészségének fenntartására.

1. Smith, J., & Brown, S. (2012). Composting and its effect on nutrient retention and carbon sequestration in soil. Journal of Environmental Quality, 41(4), 1137-1145.
https://acsess.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2134/jeq2012.0067

Ez is érdekelheti

Biogazdálkodás és hulladékkezelés

A világ egyre inkább ráébred arra, hogy fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldásokat kell találni az élelmiszertermelés és a hulladékkezelés területén. A

Mi az ökológiai gazdálkodás?

A vegyszerek bevezetésével elért eredmények látványa sokakat elragadtatott a mezőgazdaságban. A hozamok robbanásszerűen megnőttek. Kezdetben a talaj egészséges volt. A

A talaj tápanyag-gazdálkodásának alapjai a biogazdálkodásban

Published on

A talaj tápanyag-gazdálkodása kulcsfontosságú a biogazdálkodásban, hiszen a termőföld tápanyagokkal való ellátottsága meghatározza a növények egészségét, a terméshozamot és a fenntartható mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságát. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a talaj tápanyag-gazdálkodásának alapvető elveit a biogazdálkodás kontextusában, és megosztunk olyan példákat, amelyek bemutatják, hogyan lehet ezeket az elveket a gyakorlatba átültetni.

A talaj tápanyagok szerepe:

A talaj tápanyagok létfontosságúak a növények számára, mivel ezek biztosítják az építőköveket a növekedéshez és a fejlődéshez. A tápanyagok közé tartoznak a makroelemek, mint például a nitrogén, a foszfor és a kálium, valamint a mikroelemek, mint például a vas, a mangán és a cink. A megfelelő tápanyagellátás lehetővé teszi a növények egészségét, a jó terméshozamot és az ellenálló képességet a kártevőkkel és a kórokozókkal szemben.

A talaj tápanyag-gazdálkodás elvei:

  1. Komposztálás: A komposztálás nagyszerű módja a talaj tápanyag-tartalmának növelésének és a szerves anyagok visszavezetésének a földbe. Az átlagos gazdálkodók számára is könnyen megvalósítható, és a konyhai hulladékok, a kerti hulladékok és a növényi maradványok felhasználásával is kivitelezhető.
  2. Zöldtrágyázás: A zöldtrágyázás során az átlagos gazdálkodók különböző növényeket termeszthetnek, amelyeket aztán visszavágva és visszatermelve a talajban tápanyagokká válnak. Például a lucerna vagy a vöröshere kitűnő zöldtrágya lehetőségeket nyújt.
  3. Szerves trágya használata: Az állati trágya és más szerves trágyák használata gazdag tápanyagforrást biztosít a talajnak. Ezek a trágyák általában könnyen elérhetőek a helyi gazdaságokban, és segíthetnek a talaj tápanyag-gazdálkodásának javításában.
  4. Talajtakarás: A talaj takarása szalmával, fűnyesedékkel vagy más mulcshasználattal segít megőrizni a talaj tápanyagait és nedvességét. Ez a gyakorlat könnyen alkalmazható az átlagos gazdálkodók számára is.
  5. Vetésforgó: Az átlagos gazdálkodók számára a vetésforgó lehetőséget nyújt a növények váltakozó termesztésére, ami elősegíti a talaj tápanyagai fenntartását és a tápanyagok hatékony felhasználását.

A talaj tápanyag-gazdálkodása létfontosságú a biogazdálkodásban, és számos megvalósítható módszer áll rendelkezésre a talaj tápanyagok fenntartható ellátására. Az átlagos gazdálkodók is képesek ezeket a módszereket alkalmazni a saját gazdaságukban, és hozzájárulni a fenntartható mezőgazdaság céljaihoz. A talaj tápanyag-gazdálkodása és az egészséges talajélet támogatása kulcsfontosságú a termékenység fenntartásában és a hosszú távú fenntarthatóság biztosításában.

Útmutató a környezetbarát mezőgazdasághoz

Published on
Környezetbarát mezőgazdaság

Úgy tűnik, az utóbbi időben egyre többen szeretnénk visszatérni a gyökereinkhez, a földhöz. De hogyan is gondozhatjuk a természetet, míg a természet gondoz minket? Ebben a cikkben megosztok veletek néhány gondolatot és tanácsot a környezetbarát mezőgazdaságról.

Változnak az idők, és a gazdálkodási módszerek is változnak. A környezetbarát gazdálkodás nem csupán divatos kifejezés, hanem olyan életmód, amely a fenntarthatóság és a természettel való harmonikus együttélés jegyében tiszteletben tartja a Földet és annak erőforrásait.

Kiemelkedő fontosságú az agroökológia, amely összeköti a természetet és a tudományt. Az agroökológiai módszerek használata biztosítja, hogy a természetes ökoszisztémákban rejlő gazdagságot felhasználjuk, anélkül, hogy kárt tennénk bennük. Az agroökológia az ökológia tudományát alkalmazza a fenntartható mezőgazdasági rendszerek létrehozására, mindezt a természettel szemben tanúsított tisztelet jegyében. A 2016-os tudományos felülvizsgálat, melyet a „Nature Plants” szaklapban publikáltak, kimutatta, hogy az agroökológiai módszerekkel gazdálkodó gazdaságok hozama a hagyományos gazdaságokhoz képest nagyobb, ami azt jelenti, hogy ezek a módszerek nem csupán környezetbarátabbak, de gazdaságilag is hatékonyabbak[1].

A talajépítés egy másik fontos szempont. A talaj az élet alapja, és különböző mikroorganizmusok, gombák, baktériumok és más élőlények otthona, amelyek segítenek a tápanyagok átalakításában és a növények számára hozzáférhetővé tételében. A környezetbarát gazdálkodás nem csupán a talajjal való munkát jelenti, hanem a talajépítést is, amely a szerves anyagok hozzáadását és a talaj struktúrájának javítását jelenti. A Cornell Egyetem kutatói által végzett tanulmány kimutatta, hogy a szerves anyagok hozzáadása a talajhoz növeli annak termékenységét és segít a víz megtartásában[2].

Ne feledkezzünk meg a biodiverzitás fontosságáról sem. Az élőlények sokfélesége nem csupán a természet szépségét növeli, hanem az egészséges ökoszisztémák fenntartásához is hozzájárul. A polikultúra, azaz a többféle növény együttes termesztése, elősegíti a kártevők elleni természetes védelmet és növeli a termés biztonságát. A biodiverzitás elősegíti a különböző élőlények, például rovarok, madarak és mikroorganizmusok életét, ami összességében erősebb és ellenállóbb rendszert eredményez.

Tehát a környezetbarát mezőgazdaság alapelvei közé tartozik az agroökológia, a talajépítés és a biodiverzitás tisztelete. A természettel való harmonikus együttélés jegyében a fenntartható gazdálkodás hosszú távon hozzájárul a bolygónk jólétéhez.

[1]: Wezel, A., Bellon, S., Doré, T., Francis, C., Vallod, D., & David, C. (2016). Agroecology as a science, a movement and a practice. A review. Agronomy for Sustainable Development, 36(4). https://doi.org/10.1007/s13593-016-0367-9
[2]: Drinkwater, L. E., Wagoner, P., & Sarrantonio, M. (1998). Legume-based cropping systems have reduced carbon and nitrogen losses. Nature, 396(6708), 262–265. https://doi.org/10.1038/24376

Ez is érdekelheti

Mi az a szintropikus gazdálkodás?

Published on

A szintropikus mezőgazdaság (más néven szintropikus agrárerdészet) a regeneratív mezőgazdaság olyan rendszere, amely a bolygó újraerdősítésére összpontosít, miközben az emberiség számára élelmiszert termel.

Ezzel szemben áll az entrópia talán ismertebb jelentése, amely ennek az ellenkezője; amikor a rendszerek fokozatosan káoszba süllyednek, mint ahogyan azt a modern mezőgazdasági gyakorlatok által okozott ökológiai pusztítással láthatjuk.

A szintrópikus mezőgazdaság végső soron egy folyamatalapú rendszer, szemben a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatban általánossá vált inputalapú rendszerrel. Célja, hogy dinamikus, gazdaságilag életképes rendszereket biztosítson, amelyek helyreállítják a talajok leromlott biológiai sokféleségét. A természet természetes szukcessziós mintáinak megértésével és utánzásával a szintrópikus mezőgazdaság célja az erdők természetes regenerálódásának utánzása, miközben harmonikusan integrálja az élelmiszerrendszereinket.

Mint ilyen, célja, hogy összehangolja élelmiszer- és anyagszükségleteinket a bolygó újraerdősítésével.

A szintrópikus rendszerek célja, hogy ne a természet ellen harcoljanak, hanem együtt dolgozzanak vele. A rendszert a svájci gazdálkodó, Ernst Götsch találta ki. A rendszert 5 évtizedes kutatásokon és megfigyeléseken alapuló multidiszciplináris megközelítéssel fejlesztették ki. A brazil Bahia területén él, ahol egy korábban szarvasmarhatartásra használt, leromlott állapotú földterületet szerzett meg, és azt buja erdővé alakította, ahol számos növényt termeszt, köztük a nagyon keresett kakaót.


Mi hozta létre a szintrópikus mezőgazdaságot?

A szintrópikus mezőgazdaság abból a felismerésből született, hogy az úgynevezett „zöld forradalom” utáni modern mezőgazdasági gyakorlatok több kárt okoznak a környezetnek, mint hasznot. A monokultúrák elterjedése riasztó mértékben degradálja a földet. Néhány éven belül a talaj egészségi állapota olyan rossz lesz, hogy a további terméshozam érdekében a gazdák szükségét érzik a vegyszeres műtrágyák, növényvédő szerek, gyomirtók és gombaölő szerek alkalmazásának.

Ez egy olyan ördögi körforgást hoz létre, amely a végtelenségig önfenntartóan folytatódik. Mivel egyre több földtulajdonos választja ezt a rendszert, és azt hiszi, hogy ez az egyetlen megoldás, a biológiai sokféleség elvész, mivel az élőhelyek elpusztulnak, a víz mérgező vegyi anyagokkal szennyeződik, és a csapadék egyre ritkábbá válik.

Az uralkodó rendszer szembefordult a természet működésével. Ahhoz, hogy helyreállítsuk az ökológiai egyensúlyt, amelyet élelmiszer-választásaink és mezőgazdasági gyakorlataink megbontottak, együtt kell működnünk a természettel, nem pedig küzdenünk vele. Erről szól a szintrópikus mezőgazdaság, amely helyreállítja az erdőket, miközben kielégíti élelmiszer- és anyagi szükségleteinket is.

A modern mezőgazdasági rendszerek a második világháború utáni idők termékei. Ezeket nevezhetjük input rendszernek. A háború utáni mezőgazdaság vezetett ahhoz, amit általában az úgynevezett „zöld forradalomnak” neveznek. Ez az állítólagos „forradalom” a növénykémia fejlődésével jött létre, amely a kémiai műtrágyák, növényvédő szerek, gombaölő szerek és gyomirtó szerek létrehozásához vezetett.

Rövid távon ez magasabb terméshozamokat eredményez, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a talaj degradációja következik, ami azt jelenti, hogy a jövőben nagyobb mennyiségű ilyen vegyszerre lesz szükség. A szántóföldeket hagyják parlagon heverni, amikor nem művelték őket, ami erózióhoz és a felső talaj gyors elvesztéséhez vezet.

A gazdák úgy érezték, hogy nincs más választásuk, mint egyre több és több vegyszert használni a termelés szinten tartása érdekében. Míg a hagyományos mezőgazdaságban a polikultúrás rendszerek, ahol sokféle terményt integráltak az állatokkal, a modern mezőgazdaság gyorsan átállt a monokultúrás rendszerekre, amelyek messze nem hasonlítanak a természetes világ működéséhez.

A vegyszerekkel terhelt monokultúrák felé való elmozdulás elvette a természet eredendő regeneráló és önfenntartó erejét a földtől és a gazdáktól. Ez az elmozdulás a szuverenitást átadta a vegyi anyagokat és az általuk forgalmazott vegyi mérgeknek ellenálló, genetikailag módosított vetőmagokat értékesítő vállalatoknak.

A szintetikus mezőgazdaság ezzel szemben azt vizsgálja, hogy a természet hogyan fejleszti magát, a saját feltételei szerint. Az erdők életciklusainak megfigyelésével megtanulhatjuk, hogyan lehet megismételni a fajok egymásutániságát, amely végül egy önfenntartó erdőhöz vezet. Visszatérünk tehát a természetes rendszerek követéséhez, és eltávolodunk a modern, vegyszerekkel terhelt monokultúrák által okozott károktól.

Szukcessziós ültetés

A szintropikus rendszer célja, hogy utánozza az erdők természetes szukcessziós növekedési módját. Célja, hogy a természetes tájakban megtalálható növekedési szakaszokon keresztül haladjon, a talajtakaró növényektől, mint például a fűfélék, a kis rétegcserjéken át a közepes és nagyobb fákig. A lombkoronát alkotó fa is az egész rendszer fölé fog nőni. Ez vezet végül az úgynevezett csúcsfához.

A szintropikus gazdálkodás célja az erdők újratelepítése, miközben emberi szükségleteinket is kielégíti. Olyan őshonos fafajokat akarunk ültetni, amelyek az adott terület erdeit alkotják. Ezeket a fákat klimax fáknak nevezzük, és ezek jelentik a rendszer csúcspontját. A területtől függően gyakran lassan növő és hosszú életű fajokról van szó.

Ezek azok a fák, amelyek átveszik a rendszer többi részének helyét, és végső soron a szintopikus agrárerdészet hosszú távú céljai. A cél a tájak visszaállítása azokhoz az erdőkhöz, amelyek korábban léteztek a tájban, mielőtt az ember elpusztította volna azokat.

Különböző éghajlatokon megvalósítható

A rendszert úgy tervezték, hogy bármilyen eltérő éghajlaton alkalmazható legyen. Ami különbözni fog, az az ültetési rendben használt növényfajok. Ami fontos, hogy olyan növényfajokat ültessen, amelyek ugyanazt a szerepet töltik be a rendszerben. Így a szintropikus rendszerek különböző éghajlatokon másként fognak kinézni, attól függően, hogy a helyi éghajlat mit tud támogatni.

Hasonlóképpen, két rendszer ugyanabban az éghajlatban nagyon különbözően nézhet ki. A lényeg az, hogy a kiválasztott növényfajok ugyanazt a szerepet töltsék be a rendszerben.

Hogyan valósítható meg egy szintrópikus rendszer?

A szintrópikus mezőgazdaság új rendszer, és jelenleg nem sok információ áll rendelkezésre arról, hogy pontosan hogyan lehet egy szintrópikus rendszert saját maga megvalósítani. Ernst Gotsch megfigyelte, hogyan fejlődnek az erdők az idők során, és milyen kölcsönösen előnyös kapcsolatok léteznek a különböző fajok és az erdő különböző rétegei között.

Ültessünk mindent egyszerre

Ideális esetben az összes növényt egyszerre szeretné a földbe ültetni. Természetesen ez a korai szakaszban sok kezelést és munkát igényel.

Ültessünk sűrűn

A szintetikus rendszerekhez nem szokott emberek számára lehetetlenül sűrűn ültetettnek tűnhetnek. Egyesek azt tanácsolják, hogy egy 80 négyzetméteres parcellához legalább 1100 magot, vágást vagy fát ültessenek. Bármilyen sűrűnek is hangzik ez a modern gyakorlatban jártas emberek számára, ez könnyen megduplázható.

Ez a sűrűség körülbelül 20-40 növényt jelenthet négyzetméterenként, ami szinte bármely más mezőgazdasági rendszerrel mérve extrémnek számít. A kisebb méretű szintetikus rendszerek gyakran választják ennek a sűrűségnek az alsó határát, mivel a magasabb sűrűségi szintek fenntartása és megvalósítása nem biztos, hogy életképes megoldás.

Észak-déli sorok ültetése

A földterület északi felén a fasorok észak-déli tengelyen helyezkednek el, ahelyett, hogy a sok más rendszerben megszokott kontúrvonal mentén haladnának. Ennek célja a napfénynek való kitettség és ezáltal a fotoszintézis maximalizálása.

Ugyanígy a szintetikus mezőgazdaság sem javasolja a kontúrvonalak mentén történő ültetést, ahogyan például a Földközi-tenger vidékén gyakran látni olajfákat. Ehelyett azt tanácsolják, hogy inkább a lejtőkön felfelé és lefelé ültessünk, mint keresztbe.

Az Ingeborg Lindseth felvétele Órgivában, Granadában, Spanyolországban készült. Egy példa egy fiatal, az elmúlt évben ültetett szintropikus rendszerre. Vegyük észre a sűrűn telepített sorokat és a különböző ültetési rétegeket. Az aljnövényzetben fiatal szamócák láthatók talajtakaróként.

Előnyben a közvetlen vetés

A fák ültetése közvetlenül magról történjen, szemben a dugványozással vagy átültetéssel. Ennek gazdasági és gyakorlati oka egyaránt van; ahhoz, hogy a szintetikus rendszer által megkövetelt hatalmas mennyiségű fát el lehessen ültetni, a magról való ültetés a legéletképesebb megoldás.

A természetben is így történik. A közvetlen vetés azt is lehetővé teszi, hogy a legjobb genetika érvényesüljön és gyarapodjon a rendszerben. A közvetlenül magról a helyére termesztett fákról azt is feltételezik, hogy sokkal jobban teljesítenek, mint az átültetések vagy oltványok valaha is tudnának.

Ültetési kód

Az alábbiakban látható egy példa táblázat, amelyben követhető a szintropikus rendszer megvalósítása az Ön földjén. Az ötlet lényege, hogy minden ökológiai rést betöltsünk azáltal, hogy olyan növényfajokat választunk ki, amelyek kitöltik ezeket a területeket. Az Y tengely a rétegekre utal (a fizikai tér, amelyet egy növény elfoglal.) A fényigényére, a levelek méretére és alakjára, valamint a különböző növényfajok közötti kapcsolatokra is utal.

Az X-tengely arra az időre utal, amely alatt a növényfaj kifejlett korában elfoglalja a rétegeit, valamint a fizikai terét. Az itt ültetendő növényekkel kapcsolatos megfontolások közé tartozik a fajok érettségének eléréséhez szükséges idő, a betakarításig eltelt idő, a metszési igények, a virágzás, a termés, a szezonális minták és a fenntartási igények.

Placenta 1Placenta 2Másodlagos1Másodlagos2Csúcsfák
Égbetörő
Magas
Közepes
Alacsony

Egy ilyen rendszer feltérképezése az ültetés előtt lehetővé teszi, hogy lássa, hogyan illeszkednek majd az egyes növények a rendszerbe térben és időben. Az okosan megtervezett rendszer olyan lesz, hogy az egyik réteg erőteljes metszése vagy betakarítása után a másik már növekszik és készen áll arra, hogy kitöltse az éppen meghagyott helyet.

A rendszert úgy kell megtervezni, hogy ne legyenek hiányosságok; sem a fizikai térben, sem a funkció és a betakarítás szempontjából. Hogy mit helyezünk el a rendszerben, azt az az éghajlat határozza meg, amelyben élünk, valamint mi illeszkedik az adott földterülethez.

Miután kitöltötte a táblázatot, a következő lépés az, hogy feltérképezze, pontosan hova fogja az egyes növényfajokat ültetni a kertben/gazdaságban. Ezáltal biztosíthatja, hogy az összes ökológiai rést idővel betöltse, és meghatározhatja, hogy hány növényre lesz szüksége a rendszer megvalósításához.

Hogyan gondozzuk a szintropikus rendszert?

Egy szintropikus rendszer sok munkát igényel, amíg a kezdeti szakaszban van. Ha megfelelően van kialakítva, akkor egyre kevesebb figyelmet követel, amíg egy teljes értékű rendszerré érik. Az azonban, hogy a rendszer mennyi munkát igényel, attól függ, hogy pontosan mit szeretne termeszteni és betakarítani.

Azt, hogy egy adott növényfaj hol helyezkedik el az ültetési kódon belül, az határozza meg, hogy az adott növényfaj hogyan nő természetes módon az élőhelyén. Még jobb, ha az dönti el, hogyan tudja a legjobban reprodukálni ezeket a feltételeket a rendszerében. Így egyes növényfajok, amelyek az éghajlatukban jellemzően magasabb rétegű fák, nagyobb védelmet igényelhetnek ahhoz, hogy jobban teremjenek ott, ahol Ön van.

Metszés

A metszés időpontjának időzítése alapvető fontosságú a szintropikus agroerdészetben. Ez biztosítja, hogy az erdő továbbra is gyors ütemben növekedjen, és ne essen áldozatul a szeneszcenciának, a rendszer lelassulásának.

Az adott faj életciklusával összhangban végzett metszés döntő fontosságú az elöregedés kivédéséhez. Gyakran ez azt jelenti, hogy akkor kell metszeni, amikor a növény virágzásnak indul. Egynyári növények esetében ez az életciklus végét jelenti. Évelők esetében ez más növekedési mintákat indít el.

Az ebben a szakaszban végzett metszés kémiai kommunikációt okoz a talajban lévő micéliumhálózatban, ami segít felgyorsítani a rendszer szukcesszióját. A metszés hatására a fák a gyökerekből gibberellinsavat, egy növekedési hormont bocsátanak ki, amely a szomszédos fákat növekedésre készteti.

Még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy ez a fajta kommunikáció hogyan zajlik a növényfajok, gyökereik és micéliumhálóik között. Bár a bizonyítékok anekdotikusnak tűnnek, az biztos, hogy úgy tűnik, hogy a teljes rendszer működése szempontjából különbséget eredményez. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az erdők önmagukban is élő organizmusok, és sokkal többek, mint az egyes részei külön-külön.

Biomassza

A szintropikus farmok rengeteg energiát használnak fel, mind emberi, mind fosszilis tüzelőanyagot a biomassza szervezéséhez. Amint egy rendszer elér egy bizonyos érettségi szintet, egyes fákat 5 méteresre metszenek, amihez magasan képzett munkaerőre és gépekre van szükség.

A rendszer másik fontos jellemzője, hogy a gyomlálást a metszés, a biomassza szervezése és újraelosztása váltja fel.

Rendszer-alapú vs. input-alapú

A szintrópikus ültetvények lényege, hogy a mulcsot és a trágyát végül helyben állítják elő. Nitrogénmegkötő, feláldozható növéyfajokat helyezel el a rendszerben, amelyeke azért ültetsz, hogy táplálja a többi növényfajt, amelyekből termést akarsz betakarítani.

Ezt rendszeralapú megközelítésnek tekinthetjük, szemben a modern mezőgazdasági rendszerekben elterjedt inputalapú megközelítéssel, amely a termékenység érdekében külső vegyszerezésen alapul. A rendszeralapú megközelítés ezzel szemben arra a folyamatra összpontosít, amely elvezet minket oda, ahová el akarunk jutni. A rendszernek többé-kevésbé önfenntartónak kell lennie, miközben a biomassza és a talaj termékenységmitt fel van beállítva.

Így lehetne ezt a szintopikus mezőgazdaságot nagyobb, „ipari” léptékben méretezni és alkalmazni.

Intenzív gazdálkodás

A telepítések intenzitása és sűrűsége egy szinetropikus rendszerben megfelelő intenzitású gazdálkodást igényel, különösen a rendszer korai szakaszában. A metszés és az esetleges betakarítás idején szakképzett munkaerőre van szükség. Ez különösen fontos, mivel a rendszer a metszésből származó biomasszától függ a tápanyagellátás és a növekedés szempontjából.

A szinesztropikus gazdálkodók célja, hogy végül az összes trágyát és biomasszát a helyszínen állítsák elő, de szükség szerint talajjavítást és öntözést alkalmaznak, különösen a rendszer korai szakaszában.

Növényi közösségek/társulások

A szintropikus mezőgazdaság arról beszél, amit a permakultúrában növényi közösségeknek, mint társulásoknak neveznek. Az Ön által a rendszeréhez választott társulás azon alapul, hogy mi illik az Ön környezetéhez, és hogy bizonyos fajok milyen előnyöket tudnak nyújtani egymásnak. Ezek az előnyök olyan dolgokat foglalhatnak magukban, mint az árnyék, a támogatás, a mikroklíma és a tápanyagok.

A tápanyagokat bizonyos fák biomassza felhalmozóként történő termesztésével lehet biztosítani. Ezeket a fákat – például a nitrogénmegkötő hüvelyeseket – azért termesztik, hogy támogatást nyújtsanak a többi faj számára. Törekedjen a környezetéhez illeszkedő, gyorsan növő fajokra. Ezek a fák „áldozat” fák, és azért termesztik őket, hogy biomasszát szolgáltassanak a többi termesztett fa trágyázásához.

Szinkronizálás

A szintrópikus rendszert úgy tervezték, hogy a hosszú távú termés betakarítása után szinkronizálódjon vagy visszaálljon. Több évtized elteltével a fákat faanyaggyűjtés céljából betakaríthatják, teret hagyva az új rések kialakulásának és fejlődésének.

Ez összhangban van az erdők fejlődésével, ahol a fák rendszeresen kidőlnek, hogy helyet csináljanak az új, fiatalabb fáknak. Ennek fényében a rendszer idővel önfenntartóvá válik.

Mi a helyzet a hozamokkal?

A rendszer az erdők természetes szukcesszióját követve az ültetési rendszerben arra törekszik, hogy minden rétegben maximalizálja a fotoszintézist, és a megfelelő időben a maximális termést biztosítsa. A terméshozam (vagy betakarítás) a megfelelő növény megfelelő helyen (rétegek) és időben (szukcesszió) való elhelyezésének következménye.

Ebben a tekintetben a termés az ökoszisztémák regenerálódásának következményének tekinthető, vagy ha úgy tetszik, fordítva. A szintropikus agrárerdészet „a konszolidált élet mennyiségi és minőségi növekedése felé fejlődik” – mondja Gotsch.

Bemenetek vs. kimenetek

A szintropikus gazdálkodás elsődleges inputja a tudás, a munkaerő és a hatalmas mennyiségű növényi anyag. A gazdálkodónak egyszerre sok különböző növényfajjal kell gazdálkodnia a legkülönbözőbb időbeli és térbeli rétegekben.

Mindezen ráfordítások jutalma hosszú időszakokra kiterjedő outputok, amelyek a retek esetében már 30 naptól kezdve egészen évtizedes távlatokig (fa) terjednek.

Befejezésül

A szintrópikus mezőgazdaság a helyi ökoszisztémákban működő természetes rendszerek mély megértését igényli, azok teljes komplexitásában, hogy képes legyen azokat lemásolni. Az erdők rengeteg okból indulnak el, és emiatt a szintropikus mezőgazdaságot nehéz szabványosítani, és olyan képletet nyújt, amely a világ legkülönbözőbb helyein alkalmazható.

A szintropikus mezőgazdaságnak megvan a lehetősége arra, hogy újraerdősítse az erdőirtott területek tömegeit, amelyek az emberiség bolygón való lábnyomát fémjelzik. A biológiai sokféleség növelésével csökkentheti a további elsivatagosodás kockázatát, miközben a helyi közösségek számára stabil jövedelem mellett a jövőben is hozzáférést biztosít a helyben termelt bioélelmiszerekhez.

A rendszer fenntarthatóságát nem lehet eléggé hangsúlyozni; a szintropia lényege, hogy a rendszer az öregedés során egyre magasabb komplexitási szintre lép, miközben e folyamat során egyidejűleg hozamot is biztosít.

Forrás: happydiyhome.com

Ez is érdekelheti

Mi az ökológiai gazdálkodás?

Published on

A vegyszerek bevezetésével elért eredmények látványa sokakat elragadtatott a mezőgazdaságban. A hozamok robbanásszerűen megnőttek. Kezdetben a talaj egészséges volt. A vegyszeres műtrágyák okozta károk alig voltak észrevehetőek. A kártevők nem alakítottak ki ellenállást a vegyszerekkel szemben. A technológia az egész világon elterjedt, mivel a mezőgazdaság forradalmasításának tartották.

Ugorjunk előre napjainkba, és sokan ismét rácsodálkoznak a biogazdálkodásra. Mindezt azután, hogy megtudták, hogy a hagyományos gazdálkodási módszerek számos problémával járnak, beleértve az olyan egészségügyi betegségeket, mint a rák, a környezetszennyezés, a talaj és a vízminőségének, valamint a háziállatokra gyakorolt hatás.

A biogazdálkodás olyan technika, amely a növények termesztését és az állatok tartását természetes módon végzi. Ez a folyamat biológiai anyagok felhasználásával, a szintetikus anyagok elkerülése mellett a talaj termékenységének és ökológiai egyensúlyának fenntartása érdekében történik, ezáltal minimalizálva a szennyezést és a pazarlást.

Más szóval, a biogazdálkodás olyan gazdálkodási módszer, amely a növények termesztését és ápolását szintetikus alapú műtrágyák és növényvédő szerek használata nélkül foglalja magában. Emellett nem engedélyezett a genetikailag módosított szervezetek használata sem.

Olyan ökológiailag kiegyensúlyozott mezőgazdasági elvekre támaszkodik, mint a vetésforgó, a zöldtrágya, a szerves hulladék, a biológiai kártevőirtás, az ásványi és kőzetadalékok. A biogazdálkodás akkor használ növényvédő szereket és műtrágyákat, ha azok természetesnek tekinthetők, és elkerüli a különböző petrolkémiai műtrágyák és növényvédő szerek használatát.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége (IFOAM), a biogazdálkodási szervezetek 1972-ben alapított nemzetközi szervezete a következőképpen határozza meg a biogazdálkodás célját:

„A biogazdálkodás olyan termelési rendszer, amely fenntartja a talajok, az ökoszisztémák és az emberek egészségét. Az ökológiai folyamatokra, a biológiai sokféleségre és a helyi körülményekhez igazodó körfolyamatokra támaszkodik, nem pedig a káros hatásokkal járó inputanyagok használatára. A biogazdálkodás a hagyományt, az innovációt és a tudományt ötvözi a közös környezet javára, valamint a tisztességes kapcsolatok és a jó életminőség előmozdítása érdekében minden érintett számára…”.

IFOAM

Különbségek az ökológiai és a hagyományos gazdálkodási módszerek között

A hagyományos gazdálkodási módszerekben a magok elvetése előtt a gazdálkodónak kemény vegyszerekkel kell kezelnie vagy permeteznie a földjét, gazdaságát, hogy elpusztítsa a természeteben előforduló esetleges gombabetegségeket. A talajt kőolaj-alapú műtrágyákkal trágyázza. Ezzel szemben a biogazdálkodó a vetés előtt természetes alapú műtrágyák, például trágya, csontliszt vagy kagylótrágya kiszórásával készíti elő és dúsítja a földjét.

A magok elvetése előtt a biogazdálkodó gombaölő és rovarirtó szerekkel áztatja a magokat, hogy távol tartsa a rovarokat és kártevőket. Az öntözővízbe is vegyszert kevernek annak megakadályozására, hogy a rovarok megdézsmálják az elültetett magokat.

Másrészt a biogazdálkodó nem áztatja a magokat semmilyen kémia vegyszeres oldatba, és nem öntözi az újonnan elültetett magokat kémiai vegyszerekkel szennyezett vízzel. Sőt, még a ivóvízzel sem öntöz, amelyet általában klóroznak, hogy elpusztítsák a benne lévő baktériumokat. A természetes esőre hagyatkozik, vagy a száraz hónapok alatt összegyűjti és tárolja az esővizet.

Amikor a magok már kihajtottak, és ideje megszabadulni a gyomoktól, a hagyományos gazdálkodó gyomirtó szerrel irtja ki a gyomokat. A biogazdálkodó nem fog ilyen vegyszereket használni a gyomproblémától való megszabaduláshoz. Ehelyett fizikailag gyomlálja ki a gazdaságot, bár ez nagyon munkaigényes. Még jobb, ha a biogazda gyomégetőt használ a gyomok kiirtására, vagy állatokkal legelteti le azokat.

Ami a fogyasztást illeti, nem kérdéses, hogy aki a hagyományos gazdálkodó termékeit fogyasztja, az a szervezetébe felszívja a növényvédőszer- és gyomirtószer-maradványokat, ami veszélyes betegségek, például rák kialakulásához vezethet. Az emberek megértik, hogy az egészség fontos számukra, ezért ma már rekordszámban vásárolnak biotermékeket.

A biogazdálkodás okai

A bolygó népessége az egekbe szökik, és a világ élelmezése egyre nehezebbé válik. Az életben a fenntartható termesztés és a mindenki számára elérhető élelmiszertermelés az égető szükségszerűség.

A zöld forradalom és a kémiai alapú technológia veszít vonzerejéből, mivel az eredmények csökkennek és a hozamok nem fenntarthatóak. A fosszilis tüzelőanyagokon alapuló vegyi anyagok használata által okozott további negatív hatások a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás.

A táplálkozási döntéseink ellenére a bioélelmiszer a legjobb választás, amit valaha is meghozhatunk, és ez azt jelenti, hogy fel kell karolnunk a biogazdálkodási módszereket. Íme, az okok, amelyek miatt szükségünk van a biogazdálkodási módszerek alkalmazására:

  1. A tápanyagok előnyeinek megismerése
    A biogazdaságokból származó élelmiszerek a hagyományos gazdaságokból származó élelmiszerekhez képest tele vannak tápanyagokkal, például vitaminokkal, enzimekkel, ásványi anyagokkal és egyéb mikrotápanyagokkal. Ennek oka, hogy a biogazdaságokat fenntartható gyakorlatok alkalmazásával kezelik és táplálják. Valójában néhány korábbi kutató összegyűjtötte és tesztelte a biofarmokról és a hagyományos farmokról származó zöldségeket, gyümölcsöket és gabonaféléket egyaránt.
    A következtetés az volt, hogy a biogazdaságokból származó élelmiszerek sokkal több tápanyagot tartalmaznak, mint a kereskedelmi vagy hagyományos gazdaságokból származó termékek. A tanulmány tovább ment, hogy alátámassza, hogy öt adag ilyen, biogazdaságokból származó gyümölcs és zöldség elegendő C-vitamin-mennyiséget biztosított.
  2. Kerülje a GMO-kat
    A statisztikák azt mutatják, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek (GMO-k) valóban ijesztő ütemben szennyezik a természetes élelmiszerforrásokat, és olyan súlyos hatásokat fejtenek ki, amelyeket fel sem tudunk fogni. Ami miatt nagy veszélyt jelentenek, az az, hogy még csak nem is címkézik őket. Tehát a GMO-k súlyos hatásainak enyhítésére az egyetlen mód, ha ragaszkodunk a valódi forrásokból származó bioélelmiszerekhez.
  3. Természetes és jobb íz
    Azok, akik kóstoltak már biogazdálkodásból származó élelmiszereket, tanúsíthatják, hogy azok íze természetesebb és jobb. A természetes és zamatosabb íz a kiegyensúlyozott és táplált talajból ered. A biogazdálkodók mindig a minőséget helyezik előtérbe a mennyiséggel szemben.
  1. A mezőgazdasági termelés közvetlen támogatása
    A biogazdálkodóktól származó élelmiszerek vásárlása biztos befektetés a költséghatékony jövőbe. A hagyományos gazdálkodási módszerek az elmúlt években nagy támogatásokat és adócsökkentéseket élveztek a legtöbb kormánytól. Ez a kereskedelmi forgalomban előállított élelmiszerek elterjedéséhez vezetett, amelyek olyan veszélyes betegségeket szaporítottak, mint a rák.

    Itt az ideje, hogy a kormányok befektessenek a biogazdálkodási technológiákba, hogy enyhítsék ezeket a problémákat és biztosítsák a jövőt. Minden azzal kezdődik, hogy Ön ismert bioforrásokból származó élelmiszereket vásárol.
  1. A mezőgazdasági sokszínűség megőrzése
    Manapság normális dolog kihalófélben lévő fajokról szóló híreket hallani, és ez komoly aggodalomra ad okot. Csak az elmúlt évszázadban megközelítőleg a mezőgazdasági növények sokféleségének 75 százaléka pusztult ki. A mezőgazdaság egyetlen formája felé való elhajlás a katasztrófa receptje a jövőre nézve. Klasszikus példa erre a burgonya. A piacon különböző fajták voltak kaphatók. Ma már csak egyetlen burgonyafajta dominál.

    Ez veszélyes helyzet, mert ha a kártevők kiirtják a ma még elérhető burgonyafajtát, akkor többé nem lesz burgonyánk. Ezért van szükségünk olyan biogazdálkodási módszerekre, amelyek betegség- és kártevő-ellenálló növényeket termesztenek, hogy garantáljuk a fenntartható jövőt.
  1. Az állati termékekben lévő antibiotikumok, gyógyszerek és hormonok megelőzése érdekében
    A kereskedelmi forgalomban kapható tejtermékek és húsok rendkívül érzékenyek a veszélyes anyagokkal való szennyeződésre. Egy amerikai folyóiratban megjelent statisztika szerint a lakosság által fogyasztott vegyi anyagok több mint 90%-a a hússzövetből és a tejtermékekből származik.

    A Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) jelentése szerint a lakosság által fogyasztott növényvédő szerek túlnyomó többsége baromfiból, húsból, tojásból, halból és tejtermékből származik, mivel az ezeket a termékeket előállító állatok és madarak az élelmiszerlánc csúcsán állnak.

    Ez azt jelenti, hogy vegyi anyagokkal és toxinokkal terhelt élelmiszerekkel etetik őket. A gyógyszereket, antibiotikumokat és növekedési hormonokat is befecskendezik ezekbe az állatokba, és így közvetlenül átkerülnek a hús- és tejtermékekbe. A tenyésztett halakhoz, marhahúshoz és tejtermékekhez adott hormonpótlás nagyban hozzájárul a vegyi anyagok beviteléhez. Ezek a vegyi anyagok csak a serdülőkor kezdetén rengeteg komplikációval járnak, mint például genetikai problémák, rákkockázat, daganatnövekedés és egyéb komplikációk.

A biogazdálkodás fő jellemzői

  1. A talajminőség védelme szerves anyagok felhasználásával és a biológiai aktivitás ösztönzése
  2. A növények tápanyagellátása közvetve a talajban élő mikroorganizmusok segítségével.
  3. Nitrogénmegkötés a talajban hüvelyesek segítségével
  4. Gyom- és kártevőirtás olyan módszerekkel, mint a vetésforgó, biológiai sokféleség, természetes ragadozók, szerves trágya és megfelelő kémiai, termikus és biológiai beavatkozás.
  5. Állattenyésztés, gondoskodás az elhelyezésről, a takarmányozásról, az egészségről, a tenyésztésről és a tenyésztésről.
  6. A tágabb környezet gondozása, a természetes élőhelyek és a vadon élő állatok megőrzése.

A biogazdálkodás négy alapelve

1. Az egészség elve

Az ökológiai mezőgazdaságnak hozzá kell járulnia a talaj, a növények, az állatok, az emberek és a Föld egészségéhez és jólétéhez. Ez a szellemi, fizikai, ökológiai és társadalmi jólét fenntartását jelenti. Például szennyezés- és vegyszermentes, tápláló élelmiszereket biztosít az emberek számára.

2. A méltányosság elve

A méltányosság a közös bolygó méltányosságának és igazságosságának fenntartásában nyilvánul meg mind az emberek, mind a többi élőlény között. A biogazdálkodás jó életminőséget biztosít és segít a szegénység csökkentésében. A természeti erőforrásokat körültekintően kell felhasználni és megőrizni a jövő nemzedékek számára.

3. Az ökológiai egyensúly elve

A biogazdálkodást az élő ökológiai rendszerek mintájára kell kialakítani. A biogazdálkodási módszereknek illeszkedniük kell a természet ökológiai egyensúlyaihoz és ciklusaihoz.

4. A gondoskodás elve

A biogazdálkodást körültekintően és felelősségteljesen kell gyakorolni, hogy a jelenlegi és a jövő nemzedékek, valamint a környezet javát szolgálja.

A modern és hagyományos mezőgazdasági módszerekkel szemben a biogazdálkodás nem függ a szintetikus vegyszerektől. Természetes, biológiai módszereket használ a talaj termékenységének növelésére, például a növények táplálkozását fokozó mikrobális tevékenységet.

Másodszor, a biogazdálkodásban alkalmazott többszöri termesztés növeli a biológiai sokféleséget, ami fokozza a termelékenységet és az ellenálló képességet, és hozzájárul az egészséges gazdálkodási rendszerhez. A hagyományos gazdálkodási rendszerekben a talaj termékenységét tönkretevő monokultúrás termesztést alkalmaznak.

Miért nem fenntartható a modern mezőgazdaság?

  1. A talaj termékenységének csökkenése a vegyszeres műtrágyák túlzott használata és a vetésforgó hiánya miatt.
  2. Az esőzések során lefolyó nitrátok szennyezik a vízkészleteket.
  3. A talajerózió a mélyszántás és a heves esőzések miatt.
  4. Nagyobb üzemanyagigény a földműveléshez.
  5. Mérgező biológia permetszerek használata a kártevők és gyomok megfékezésére.
  6. Az állatokkal szembeni kegyetlenség a tartásuk, etetésük, tenyésztésük és levágásuk során.
  7. A biológiai sokféleség csökkenése a monokultúra miatt.
  8. Az őshonos állatok és növények teret veszítenek az egzotikus fajokkal és hibridekkel szemben.

Az organikusan termesztett élelmiszerek és mezőgazdasági termékek előnyei

1. Jobb táplálkozás

A hosszabb ideig hagyományos módon termesztett élelmiszerekhez képest a bioélelmiszerek sokkal gazdagabbak tápanyagokban. Egy élelmiszer tápértékét az ásványi anyag- és vitamintartalma határozza meg. A biogazdálkodás növeli a talaj tápanyagtartalmát, ami átadódik a növényeknek és az állatoknak.

2. Segít egészségünk megőrzésében

A bioélelmiszerek nem tartalmaznak vegyi anyagokat. Ennek oka, hogy a biogazdák az élelmiszer-termelési folyamat egyetlen szakaszában sem használnak vegyszereket, mint kereskedelmi társaik. A biogazdák olyan természetes gazdálkodási technikákat alkalmaznak, amelyek nem károsítják az embert és a környezetet. Ezek az élelmiszerek távol tartják az olyan veszélyes betegségeket, mint a rák és a cukorbetegség.

3. Méregmentes

A biogazdálkodás nem használ mérgező vegyszereket, növényvédő szereket és gyomirtókat. Tanulmányok azt mutatják, hogy a hagyományos mezőgazdaságban használt mérgező anyagokkal táplálkozó lakosság nagy része olyan betegségek áldozata lett, mint a rák. Mivel a biogazdálkodás elkerüli ezeket a mérgeket, csökkenti a betegségeket és az ezek okozta megbetegedéseket.

4. A bioélelmiszerek nagymértékben ellenőrzöttek

Ahhoz, hogy bármely termék bioélelmiszernek minősüljön, minőségi ellenőrzéseken kell átesnie, és az előállítási folyamatot szigorúan meg kell vizsgálni. Ugyanez a szabály vonatkozik a nemzetközi piacokra is. Ez nagy győzelem a fogyasztók számára, mert valódi bioélelmiszereket kapnak. Ezek a minőségi ellenőrzések és vizsgálatok kiszűrik azokat a sarlatánokat, akik a bioélelmiszer címkét akarják kihasználni, és helyette kereskedelmi úton előállított élelmiszereket szállítanak.

5. Alacsonyabb árak

Nagy tévhit, hogy a bioélelmiszerek viszonylag drágák. Az igazság az, hogy valójában olcsóbbak, mert nem kell drága növényvédő szereket, rovarirtókat és gyomirtókat alkalmazni. Valójában a bioélelmiszereket közvetlenül a forrásból lehet beszerezni igazán kedvező áron. A fogyasztónak azonban drágábban adják még, mert nincs elegendő és nagy rá a kereslet.

6. Fokozott íz

Az élelmiszer minőségét az íze is meghatározza. A bioélelmiszerek gyakran jobb ízűek, mint más élelmiszerek. A biotermesztett gyümölcsök és zöldségek cukortartalma extra ízt ad nekik. A gyümölcsök és zöldségek minősége a Brix-analízis segítségével mérhető.

7. A biogazdálkodási módszerek környezetbarátok

A kereskedelmi gazdaságokban az alkalmazott vegyszerek beszivárognak a talajba, és súlyosan szennyezik azt és a közeli vízforrásokat. A növényvilágot, az állatokat és az embereket egyaránt érinti ez a jelenség. A biogazdálkodás nem alkalmazza ezeket a durva vegyszereket, így; a környezet védett marad.

8. Hosszabb eltarthatóság

A biotermesztésű növények sejtstruktúrája nagyobb anyagcsere- és szerkezeti integritással rendelkezik, mint a hagyományos növényeké. Ez lehetővé teszi a bioélelmiszerek hosszabb ideig történő tárolását.

A biogazdálkodás előnyben részesül, mivel nem mérgező módon küzd a kártevők és a gyomok ellen, kevesebb ráfordítással jár a termesztés, és megőrzi az ökológiai egyensúlyt, miközben elősegíti a biológiai sokféleséget és a környezet védelmét.

Szerző: Susan Miller
Forrás: conserve-energy-future.com

Ez is érdekelheti

Biogazdálkodás és hulladékkezelés

A világ egyre inkább ráébred arra, hogy fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldásokat kell találni az élelmiszertermelés és a hulladékkezelés területén. A

Az őszi bio-olajrepce nitrogénellátása

Published on

Probléma, hogy a hűvös, nedves és száraz talajokon a nitrogén (N) mineralizációja gátolt lehet, ami elégtelen N-ellátáshoz és terméskieséshez vezet. Az őszi olajrepce modern fajtái kora tavasszal sok N-t igényelnek. Az őszi és tavaszi gyors kioldódású műtrágyázás kiegészítheti a vetés előtti vetésforgón és trágyán keresztüli trágyázást, és megelőzheti a tavaszi N-hiányt. Az optimális trágyázás biztosítja, hogy a jelenlegi repcefajták elérjék teljes terméspotenciáljukat. Ez az összefoglaló, amely a DiverIMPACTS (Diverzifikáció a vetésforgón, vetésközi termesztésen, többszöri termesztésen, a szereplőkkel és az értékláncokkal a fenntarthatóság irányába történő előmozdításon keresztül) projekt részeként készült, gyakorlati útmutatást ad arról, hogyan lehet fenntartható és hatékony módon maximalizálni a N-mennyiséget.

MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS AJÁNLÁSOK:

  • A N-mennyiség maximalizálása érdekében ajánlott, hogy az olajrepce (OSR) termesztésének ideális időpontja a fű- és lóhere vagy hüvelyesek után legyen.
  • A gabonafélék termesztése után, a káposztarepce termesztése előtt hektáronként körülbelül 30 tonna trágyát vagy trágyakomposztot kell kijuttatni.
  • Száraz tavaszi körülmények között a korai egyszeri N-kijuttatás előnyösebb, mint a két kisebb kijuttatás.
  • Alacsony N-tartalmú hígtrágya esetén gyakran két kijuttatásra van szükség, mivel egyszerre legfeljebb 40 m3 hígtrágya juttatható ki. Rendszeresen elemezze a hígtrágya (vagy a kereskedelmi műtrágya, illetve a folyékony emésztőtrágya, ha használ) N-tartalmát, hogy biztosan a megfelelő mennyiséget alkalmazza.
  • Javasoljuk, hogy kezdetben a saját gazdaságának körülményei között végezzen vizsgálatokat. Ez az összefoglaló gyakorlati útmutatást ad ennek elvégzéséhez, valamint útmutatást ad a növények vizuális vizsgálatához, a növényminták segítségével történő pontos értékeléshez és a betakarítás során a parcellánkénti hozam értékeléséhez.

A DiverIMPACTS projekt átfogó célja, hogy a termesztési rendszerek diverzifikációjában rejlő teljes potenciált kihasználja a termelékenység javítása, az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása, valamint az erőforrás-hatékony és fenntartható értékláncok érdekében. A projekt weboldalát és a többi gyakorlati összefoglalót itt tekintheti meg.

A tanulmány szerzői: Claudia Daniel, Hansueli Dierauer, Maurice Clerc, Mal-gorzata Conder, Gilles Weidmann and Tobias Gelencsér (FiBL)

A teljes tanulmány letölthető: itt

Forrás: www.agricology.co.uk

Ez is érdekelheti

Mi az a szintropikus gazdálkodás?

A szintropikus mezőgazdaság (más néven szintropikus agrárerdészet) a regeneratív mezőgazdaság olyan rendszere, amely a bolygó újraerdősítésére összpontosít, miközben az emberiség

Talajművelés nélküli gazdálkodás

Published on

Míg a legtöbb ember a szántást a földművelés kezdeti szakaszával azonosítja, a talajművelés nélküli mezőgazdaság bebizonyítja, hogy a gazdák tökéletesen meg tudnak felelni ennek a nélkül is. Valójában a talajművelés nélküli gazdálkodás koncepciója még a hagyományosnál is régebbi. A no-till alkalmazásának indítékai azonban évezredekkel ezelőtt és napjainkban mások voltak.

A régi időkben a no-till gazdálkodási gyakorlatot a művelőeszközök primitív volta, vagy azok hiánya határozta meg. Jelenleg a környezetvédelemmel kapcsolatos aggályok miatt a no-till mezőgazdaság hatásai és a természetre gyakorolt előnyei a fő mozgatórugók a megközelítés megvalósításában.

Szántás nélküli mezőgazdasági gyakorlatok

A talajművelés nélküli gazdálkodási módszerek nulla vagy a legkisebb talajbolygatást javasolják. A hagyományos szántásnál a felső réteget a vetés előtt átforgatják. A talajművelés segít a talaj levegőztetésében, a trágya és a műtrágya beépítésében, a föld fellazításában a későbbi törékeny palánták gyökerei számára, a kártevők elpusztításában, a gyomok kiirtásában. Ez a mezőgazdasági technika azonban erősen elősegíti a talajeróziót, eltávolítja a fedőanyagot, egyensúlyhiányt okoz a mikroközösségekben, és a talajból szén-dioxid kerül a levegőbe, hozzájárulva az üvegházhatáshoz.

Mi tehát a talajművelés nélküli gazdálkodás, és milyen technikákat alkalmaz a magok elültetésére, ha a talajt nem szabad megbolygatni? A következő gazdálkodási gyakorlatok alkotják a koncepció alapvető megközelítéseit.

A talajművelés hiánya vagy minimalizálása

A talajművelés nélküli művelési mód speciális berendezéseket igényel (tárcsás vetőgépek vagy mezőgazdasági vetőgépek) a barázdák kialakításához, a vetőmagok azonnali elültetéséhez, azok megszilárdításához és a takaráshoz (ellentétben a szántás utáni kétszeri szántással). Ily módon a talaj minimális sérülést szenved, mivel pontosan oda ásnak, ahová a vetőmagnak esnie kell. Ezenkívül az ültetőgépek lehetővé teszik a legkevesebb trágyaköltséget, mivel azokat közvetlenül a barázdába juttatják ki a kijelölt csöveken keresztül.

Néha a talajművelés nélküli gazdálkodás az évszakok között kisebb vagy szűk körű talajműveléssel jár, ha a nagy termésmennyiség sok trágyát termel, és az rosszul komposztálódik, betegségeket idéz elő, vagy zavarja az ültetőgépek működését. Egy másik eset a mész bejuttatása a savasság kiegyenlítésére.

Fedjük le szalmával

A gyomirtás a talajművelés nélküli gazdálkodásban nagy gondot jelent, mivel a gyomokat nem lehet mechanikusan elpusztítani. A probléma megoldása érdekében a mezőgazdászok a sorok között szalmával, száraz szénával vagy mulccsal takarják le a vetéseket. Ez nem csak a fényhiány miatt segít elnyomni a gyomokat, hanem felhalmozza a nedvességet és védi a növények gyökereit a tűző naptól.

Vetésforgó

A vetésforgó hatékony mezőgazdasági technika, amelynek számos előnye van. A talajművelés nélküli gazdálkodási módszerként a következő kérdésekben nyújt segítséget:

  • a gyomnövények és kártevők inváziója, mivel a különböző növénykultúrák különböző kártevők és gyomnövények veszélyeztetik;
  • talajerózió, mivel az alternatív növényeknek különböző gyökerei vannak;
  • a talaj termékenysége a hüvelyesek nitrogénfelszabadító tulajdonságának köszönhetően.

A talajművelés nélküli földművelés hatása a talajra

A „to-till” szó a protogermán nyelvből származik, alapjelentése „megművelni”, „szántani”. A no-till mezőgazdaság elsődleges céljai a talajjavító célú művelés elkerülése.

Hogyan segít a talajművelés nélküli gazdálkodás az erózió csökkentésében?

A talajművelés nélküli gazdálkodás csökkenti a talajeróziót. A talajművelés megtöri a föld felszínét, és megforgatja azt, a fedőréteget beljebb mozgatva. Ennek eredményeként a csupasz talaj a fellazult szerkezet miatt ki van téve az eróziónak. A fedőanyagtól megfosztva gyors eróziónak van kitéve a vízfolyások – különösen a lejtős és meredek területeken – és a szél miatt. Az esővíz okozta erózió egy másik figyelembe veendő probléma, mivel a rugalmas részecskék könnyen eltávolodnak, ha heves esőzések érik. Ennek megfelelően a talajbolygatás hiánya a talajművelés nélküli gazdálkodásban kiküszöböli ezeket a problémákat.

Miért fontos a talajművelés nélküli mezőgazdaság a talaj széndioxid-megkötése szempontjából?

A talajművelés nélküli mezőgazdaság alapvető fontosságú a talaj szén-dioxid-megkötése szempontjából. A talajművelés a talaj felszínére juttatja a széndioxidot. A felszabaduló szén tápanyagot ad a növényeknek, ami jó dolog. Ugyanakkor a légköri oxigénnel reakcióba lépve széndioxiddá kötődik, ami az üvegházhatás miatt rossz dolog, ezért a talajművelés nélküli mezőgazdaság szénmegkötése nagy előny, amit érdemes figyelembe venni. Ez utóbbi esetben a szén a talajban marad. Ezért a no-till művelés és a széndioxid csökkentése szorosan összefügg.

Hogyan segít a talajművelés nélküli gazdálkodás a talaj termékenységének megőrzésében?

A talajművelés nélküli gazdálkodás segít megvédeni a talajt és megőrizni annak termékenységét. A talajművelés beavatkozik a föld növény- és állatvilágának egyensúlyába, ami hatással van a mikroközösségekre. Segít mechanikusan megfékezni a kifejlett kártevőket és lárváikat; ugyanakkor elpusztítja a hasznos fajokat. A talajművelés nélküli talajművelés során bizonyos mikroorganizmusok természetes élőhelyükön képesek tevékenységükkel javítani a talaj termékenységét. A talajművelés nélküli mezőgazdaság másik hozzájárulása a talaj termékenységéhez a hüvelyesek nitrogénnel való dúsítása, ami a vetésforgóban a későbbi növények számára hasznos.

A talajművelés nélküli talajművelés előnyei

A talaj egészségének megőrzése csak az egyik előnye a talajművelés nélküli gazdálkodásnak. Versenyben áll az alternatív eljárásokkal, amelyek más előnyökkel is büszkélkedhetnek.

A talajművelés nélküli gazdálkodás főbb előnyei többek között a következők:

Megtakarítás a teljes szántóföld felszántásához szükséges talajművelő berendezéseken. A modern gépek lehetővé teszik a vetést közvetlenül a maradékkal borított sávokra. Ezenfelül a növények így a lebomlott anyagból tápanyaghoz juthatnak.

Korlátozott fosszilis üzemanyag-felhasználás a szántóföldi műveletekhez (27-9 liter gázolajtól hektáronként az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma szerint).

Rövidített műveleti idő. A fejlett vetőgépek gyorsabban elvégzik a munkát, és egy szántóföldi menetben végzik el.

A talajművelési műveletekhez és a talajművelő gépek karbantartásához szükséges emberi munkaerő elkerülése.

Megőrzött nedvesség és csökkent vízfelhasználás a lassabb párolgás és az alacsony repedezettség miatt.

Kiküszöböli a gyomirtószer-szivárgást a ritkább öntözés miatt.

A no-till művelés előnyeit és hátrányait mérlegelve évről évre egyre több gazdálkodó tér át az új módszerre az Egyesült Államokban, az USDA természetvédelmi programjai és gazdasági szempontok által ösztönözve. A mezőgazdasági szemlélet megvalósítása terményenként és régiónként eltérő. Egy ERS-kutatás 2002-2017 közötti időszakra vonatkozó adatokat közöl az egyes növénykultúrákra vonatkozóan.

A biogazdálkodás alkalmazza a talajművelés nélküli gazdálkodást?

A talajművelés nélküli gazdálkodás egyik legnagyobb hátránya a fokozott gyomirtás szükségessége, amely ipari gyomirtó szerek kijuttatásával jár, és ennek következményei az emberiségre és a természetre nézve.

Az ökológiai, no-till gazdálkodás integrált gyomirtást alkalmaz a probléma megoldására, nem vegyi gyomirtó szerek, szarvasmarha, takarónövények a magvetés előtti kaszálással és vetésforgó alkalmazásával. A gyomokat kímélő módszerekkel visszaszorítva, a gazdálkodók hozzájárulnak a környezetvédelemhez, a természet regenerálódásához és az emberi egészséghez.

Szintén gyakori tévhit, hogy a no-till mezőgazdaságban genetikailag módosított, a gyomokkal és kártevőkkel szemben nagyobb ellenálló képességgel rendelkező növényeket használnak, ami nem felel meg az ökológiai gazdálkodásnak. Ez nem felel meg a talajművelés nélküli gazdálkodásnak sem. A javasolt megoldás az erősebb, és így ellenállóbb fajok kiválasztása, nem pedig azok génmódosítása.

Alacsony maradékszint kezelése a talajművelés nélküli szántóföldeken

A betakarítás utáni növényi maradványok vagy takarónövények számos előnnyel járnak: védik a földet az eróziótól, felmelegítik és tavasszal kiszárítják, tápanyagot adnak a következő szezon növényei számára, elnyomják a gyomokat, és mulcsként szolgálnak, hogy csak néhányat említsünk. A vetési szezon elején azonban gyakran nemkívánatosak. Ha a maradványok alacsonyak, a talajművelés nélküli gazdálkodásban nem feltétlenül igényelnek semmilyen kezelést. Alternatív megoldásként, ha a terület csupasz vagy gyér növényzettel borított, további takarást igényel.

A magas maradványok zavarják a vetési műveleteket, megakadályozva a talaj megfelelő száradását és tavaszi felmelegedését. Ezen okok miatt el kell távolítani őket.

A hagyományos gazdálkodás a nemkívánatos növényzet ellen szántással küzd. A talajművelés nélküli mezőgazdaság kizárja ezt a módszert, és más maradékanyag-kezelési lehetőségeket alkalmaz: gyomirtó szerek kijuttatása, takarmányozás céljából történő vágás vagy legeltetés.

A kettős termesztés tipikus példája a talajművelés nélküli rendszerekben az őszi gabonafélék, a bíbor lóhere vagy a szőrös bükköny őszi vetése, majd virágzás előtt történő levágása, hogy a takarónövényes mulcsban a nyári zöldségeket vagy a középső szezonban a káposztaféléket termesszék talajművelés nélkül. Más sorozatok lehetnek a kukorica a széna után vagy a szójabab a búza után.

Ezek a talajművelés nélküli gazdálkodási tevékenységek termékenyek, de megfelelő időzítést igényelnek. Ha a talajok elég szárazak, a maradványokat egy-két héttel korábban kell eltávolítani. Ha a talajok nedvesek, akkor közvetlenül a vetés előtt kell elvégezni.

A talajművelés nélküli gazdálkodás jövője

A talajművelés nélküli gazdálkodási rendszerek az esetek többségében nem valószínű, hogy már a következő szezonban eredményeket hoznak. Ennek ellenére a koncepciót alkalmazók azt állítják, hogy a próbálkozás még mindig megéri, mivel a tanfolyam ideje alatt sikerült magasabb terméshozamokat betakarítaniuk. Összességében a talajművelés nélküli gazdálkodás ígéretes koncepciónak tűnik a ráfordított pénz és a nyert pénz viszonylatában.

Ez azonban nem az egyetlen érdeme. A talajművelés nélküli mezőgazdaság jótékony hatással van a környezetre, mivel kiküszöböli a mezőgazdasági tevékenységeknek a környezetre, az éghajlatra és a Föld általános egészségére gyakorolt negatív hatásait.

Ezek a legfontosabb előnyök a szántás nélküli gazdálkodásban a jövőben várhatóan még inkább ösztönözni fogják a módszer további bevezetését.